• Oishi készen vagy már? – kérdezte az öltöző zuhanyzójában Eiji. – Mennék én is zuhanyuzni.
• Persze Eiji – felelt Oishi. – Csak megtörülközök.
• Igyekezz, a többiek már mind elmentek.

Eiji elkezdett levetkőzni a fürdéshez, először a pólóját vette le.

• Remélem holnap könnyebb edzésünk lesz, nya – panaszkodott fáradtan.

Épp letolni készült rövidnadrágját, mikor elöl és hátul két kéz érintését érezte meg, Oishi kezének érintését.

• Várj, segítek – mondta a fiú.
• Nem kell – ellenkezett Eiji.

Elengedte a nadrágját, de Oishi nem engedte el barátját.

• Ugyan, semmiség – mondta.

Elkezdte letolni a nadrágot, Eiji nem tudott mit kezdeni a helyzettel, ám mikor Oishi elülső keze nemi szervéhez ért, hirtelen feleszmélt.

• O… Oishi mit csinálsz? – kérdezte döbbenten.
• Nyugalom Eiji – mondta a másik.

Eközben társáról leesett a nadrág és ott álltak mindketten a maguk meztelen valóságában. Eiji egy hirtelen mozdulattal ellökte magától a másikat.

• Oishi! Fejezd be! – ordította.

Ellökte ugyan magától és szembe került vele, de ez csöppet sem nyugtatta meg. Oishi szelíden a szemébe nézett.

• Eiji… - mondta. – Hidd el sajnálom, h megbántottalak, de… - nem fejezte be a mondatot.
• De mi, Oishi? – kérdezett rá Eiji.

Oishi odament hozzá és megfogta a fiú állát.

• De… nem vagyok hajlandó tovább várni – mondta és megcsókolta.

Eiji teljesen ledöbbent, nem tudott mit csinálni, és immár Oishi azt tehetett vele, amit csak akart. Nem is maradt sokáig tétlen. Bal kezével Eiji arcát tartotta szelíden, a másikat végighúzta a fiú hasán. Eiji úgy tűrte mindezt, mint egy bábu, teljesen tehetetlen volt. Oishi, keze egyre lejjebb csúszott, először a másik ágyékát találta meg, ekkor társa megpróbált hátralépni, h meneküljön, de ez számára csak rontott a helyzeten. A nadrágjában hátraesett a földre. Oishi ekkor elemelkedett tőle egy kicsit és keze megtalálta úti célját, a másik nemi szervét, amit egy laza mozdulattal felemelt. A csók már régen véget ért, de Oishi már a két lábát Eiji lábai, alá helyezte megemelve azokat. Eiji akárhogy próbált ellenkezni nem sikerült. Oishi feljebb csúszott és nemi szervét társába helyezte. Eiji felkiálltott.

• Áhhh……..

Könnycseppek gurultak le az arcán, Oishi újra megtolta és ő újra felnyögött, ám ezt társam sem hagyta szó nélkül.

• Eiji, halgass! – szólt rá. – Úgysem hall senki.

Úgy nézett ki ő valamelyest élvezi a dolgot; miért is ne élvezte volna? Hisz erre várt majdnem két éve. Újra megcsókolta társát, ezúttal a nyelvével is megkóstolta a másikat.

• Nem bírom – gondolta Eiji.

Osihi most egyik tenyerével lefogta társ kezét, úgy, hogy az a földön a kézfejével feküdjön.

• Áh… - nyögött fel újra Eiji.

Oishi felkelt, felöltözött és kiment., mintha mi sem történt volna, de az ajtóból visszaszólt. Hangja teljesen nyugodt volt.

• Siess a zuhannyal… nem várok rád sokáig – mondta majd becsukta maga mögött az ajtót.

Eiji még hosszú percekig ült a földön a meztelenül. Megpróbálta végiggondolni azt, ami az előbb történt. Pár perc leforgása alatt Oishinak egy olyan arcát ismerte meg, amit még legvadabb álmaiban sem gondolt volna erről a kedves, mindig mindenkiért aggódó fiúnak.

Eszébe jutott az, amikor először megcsókolta, majd az egész utána következő mozdulatsor lefutott szemei előtt és érzékeiben. Beleborzongott. Megpróbált felállni, de a fájdalom belehasított. Nagy nehezen eljutott a zuhanyzóig.

A zuhanyfülkében még ott volt Oishi illata. Megnyitotta a vizet, majd letérdelt és elkezdett halkan sírni. A víz folyatása most inkább arra szolgált, hogy ne lehessen kihallani semmit a szomszédos szobába.

Oishi beszólt neki.

• Elmentem. Holnap találkozunk.

Eiji ezekre a szavakra hirtelen feleszmélt.

• “Holnap találkozunk…” – futott benne még egy kört a mondat. – Igen – gondolta. – Holnap este átjön és nálunk alszik… - kijött a zuhany alól. – Vajon mi lesz holnap?

Másnap Oishi este 7 körül csöngetett be Eijihez, aki már – már abban reménykedett, hogy a fiú elfelejtette. Oishi vidám volt. Barna nadrágban és hozzá passzoló pólóban jött, míg Eiji méregzöld hosszú nadrágjában és szintén hosszú ujjú pólóban volt.

• Szia, Oishi – köszönt. ^^’

Nem érezte túl jól magát, mert Oishin szemmel láthatóan semmi változás nem történt, mintha a tegnapi egy teljesen átlagos nap lett volna. Mint mindig, most is mosolygott, mikor Eiji ajtót nyitott neki, aki aztán aggódva figyelte.

• Mindjárt kész a vacsora – mondta Eiji.

Hangjából akarata ellenére kihallatszott félelme a másiktól, amit Oishi rögtön észre is vett.

• Eiji, mi a baj? – kérdezte.

Eiji meglepődött, és nem tudott válaszolni. Oishi persze azonnal rájött mi bántja.

• Ne aggódj – mondta és a szemébe nézett. – A ma este más lesz, mint a tegnap.

Bement. Eiji egy kicsit megnyugodott és a konyhában folytatta a főzést. Egyik szemével azonban Oishit figyelte, amint megteríti az asztalt. Ketten voltak az egész lakásban. Ha előző nem történt volna semmi, akkor most Eiji biztos boldog lenne, de így… Magát okolta a most kialakult helyzetért, hisz a délelőtt folyamán felhívhatta volna Oishit és lemondhatta volna az egészet.

Vacsora alatt nem sokat beszélgettek, pedig lett volna miről, hisz túl vannak a Nemzeti Bajnokságon. Eijinek végig az járt a fejében, amit Oishi megérkezésekor mondott:

• “A ma este más lesz, mint a tegnap…”

Mikor vacsora után Oishi végzett a fürdéssel Eiji még mindig mosogatott. Barátja mellé állt és elkezdett törülgetni. Ezzel azonban felingerelte őt.

• Meg tudom csinálni egyedül is – mondta visszafogott hangon.
• Nyugalom, csak segítek – nézett rá Oishi.
• A múltkor is azt mondtad, segítesz és mi lett belőle?! – kelt ki magából Eiji.
• Csak, azt ne mond, hogy te nem élvezted? – Oishi közelebb lépett hozzá.
• Igen is nem élveztem! Különben is mi ütött beléd tegnap délután? Miért viselkedtél úgy és… és miért nem mondtad el mire készülsz?
• Beadtad volna magadtól a derekadat?
• Persze, hogy nem…
• Akkor meg minek kérdezed?

Oishi kezdett hozzá vészesen közel kerülni, Eiji egészen a szekrényig tudott hátrálni. Kezdett rajta eluralkodni a pánik.

• De Oishi, azt mondtad a ma este más lesz… - elakadt.

Oishi kezea feje mellett volt két oldalt, tekintete teljesen nyugodt volt.

• Más lesz… - mondta -, mert ezt te is élvezni fogod.
• De én ezt nem akarom, nem fogod fel? – Eiji megint a sírás határára került.

Oishinak eszébe jutott, milyen volt a kielégülése után a fiú könnyektől nedves arca. Habár egyre jobban kívánta a fiút, jobban szerette egyetlen vágynál és inkább futni hagyta… egyenlőre.

• Te már úgyis az enyém vagy – gondolta. – Még ma este megkaplak… sőt, ha jól csinálom te fogsz eljönni énhozzám, dárágám.
• Rendben – mondta hangosan. Ha nem akarod nem erőtetem.

Tudta mi kell tervének megvalósításához. Az A szakasszal végzett, most jöhet a B fázis utolsó része. A másik szemébe nézett, mint egy gyermek szemez kedvenc édességével. Képtelenség ellenállni. Megcsókolta a fiút.

Eiji összeszorította kezét. Pont, ahogy tegnap is kezdődött a rémálom számára. A két ajak találkozásakor, az ő szája is kinyílt és egy idegen test hatolt be, Oishi nyelve elkezdte keresni az övét. Amikor megtalálta elkezdett vele egy érzéki játékot, ami ezúttal a másik velejéig hatolt. Oishi érezte barátja szíve hevesebben kezd verni, tudta nyertügye van, de még nem jött el az idő. Ezúttal nem volt ölelés, nem volt mi hozzáláncolja a másikhoz, mégis képtelen volt szabadulni. Eiji nem tudta élvezni a csókot. E röpke pillanat alatt felkészült a legrosszabbra is. Mindenre ami tegnap megtörtént. A csók hirtelen abbamaradt, Eiji nem tudta ezt mire vélni és kinyitotta a szemét.

• Jó éjt! – mondta Oishi, kiegyenesedett és elment.
• Úgy tűnik tényleg békén hagy – gondolta Eiji.

Eiji a fürdőszobából egyenesen a szobájába ment. Mindennél jobban vágyott arra, hogy az ágyában legyen. A szobájának sötétjében elbújjon a világ elől is.

Amint bebújt ágyába megpróbált minél hamarabb elaludni, de valami kellemes illat csiklandozta meg az orrát. Kereste vajon honnan jöhet, majd rájött. Oishi táskája ott feküdt a földön az asztal mellett. Képtelen volt elhinni, hogy örült ennek az illatnak. A fal felé fordult és ismét az alvással próbálkozott, de ismét nem sikerült; gondolatai valahogy mindig Oishinál lyukadtak ki. Megnyalta a száját, de ettől csak szomorúbb lett. Hiányolt valamit, maga se tudta mit. Ránézett az órára: 22:30.

• Oishi már biztos alszik – gondolta.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve felült. Ökölbe szorította a kezét. Nem tudta mi, csak azt, hogy hiányzik belőle. Az agya elkezdett hevesen tiltakozni, ordítani: mit csinál? Feküdj vissza és holnaptól minden rendben lesz. De lelke hamar elnyomta, mint egy cigarettát. Az érzések átvették Eiji testének irányítását.

Felkelt és kiment a szobából. Valahonnan még fény szűrődött ki, Oishi szobájából jött, benyitott. Oishi az asztalnál olvasott, de most felállt és szembefordult Eijivel. Végignézett a fiún. Nem látszott rajta semmi változás, és ahogy tekintetük találkozott egy kicsit el is bizonytalanodott, de nem hátrált meg. Oishi örömmel nyugtázta terve tökéletes volt, és megérte kiböjtölni, ám ebből semmit sem mutatott a másik felé.

• Mit keresel itt? – kérdezte tettetett meglepettséggel.
• Magam se tudom – felelte Eiji őszintén.
• Azt hittem már régen elszol.
• Akarom… - mondta Eiji még Oishi számára is kissé váratlanul. Csalódott volt, kicsit jobban akart küzdeni a fiúért. – Ne kérdezd miért – folytatta Eiji. –, mert még én sem tudom miért, csak azt, hogy akarom.
• Eiji, mi tör… - nem tudta befejezni, mert a fiú átkarolta a nyakát és megcsókolta.

Oishi, azt hitte csak egy pillanatig fog tartani, de tévedett. Eiji nyelve a szájába hatolt, ami teljesen felizgatta és viszonozta a nyelves csókot. Ezalatt úgy érezte megtalálta mi hiányzott, végre megtalálta a hiányzó ízt, ami számára tiltott gyümölcs, ami ő maga volt: Oishi. Egy hosszú pillanat után újra különváltak, de Oishi nem hagyta, hogy Eiji megálljon itt, nem hagyta elveszni, azt ami mindennél többet ért neki, h csak egy pillanatig legyen az övé. Átkarolta a fiút és ugyanazzal a lendülettel újra megcsókolta. Eiji innen már nem tudott szabadulni, sodródott az érzelmek tengerében.

• Oishinak igaza volt – gondolta. – A este más…, mert most én kezdeményeztem…

Ez a csók is véget ért és leengedte a kezét, de Oishi nem volt hajlandó elengedni. Szabadulni sem akart, leengedte kezét végigsimítva a másik testén, amíg annak nadrágjához nem ért, de Oishi megállította, ami kicsit váratlanul érte.

• Ne még – suttogta. – Majd én segítek, kedves.

Óvatosan elkezdte kigombolni lentről Eiji felsőjét, miközben az ágy felé vezette.

• Ez most más lesz… - suttogta. – Nem csak egy egyszerű szex és egyikünk kielégülése, vagy vágyának csillapítása…

Ekkor esett le Eijiről a felső és dőltek mindketten az ágyra.

• Most figyelek rád is – fejezte be.
• Rendbe – mondta Eiji – Bízom benned.

Oishi fölé hajolt és újabb hosszú csók következett. Most nem tudta megakadályozni Eiji kezét a mozgásban, de nem is akarta, tudta a mostani mozdulat fontos lesz a későbbiek során. Egyik keze Oishi nyakát ölelte, a másik a hasán simult végig, majd a nadrágjában kezdte keresni a célállomást. Tudta mit keres és hagyta, segítségképp közelebb hajolt társához. A kéz az ágyékán haladt végig, izgatóan, kényeztetően, majd egyik heregolyója és nemi szerve között, egészen alá. Oishi tudta, az első alkalommal nem várhat partnerétől többet, mint hogy megmutassa a neki a legfájdalommentesebb útvonalat, hisz a kettejük jövője múlik ezen az egy alakalmon. Most ő következett. A csók is véget ért. Lassan lejjebb csúszott, végignyalta lentről finoman és lassan Eiji nyakát, aki pontosan tudta mi a dolga, Oishit megszabadította alsó ruházatától. Oishi egy szinttel lejjebb ment, Eiji mellénél járt, körbenyalta annak mellbimbóját, érezte minden lélegzetvételét és szívdobbanását, Igen, még nem rontott el semmit. Eiji alkalmazkodott a kialakult helyzetet, tudta mi a dolga és elfogadta Oishi irányítását is, mintha nem is először csinálnák végig együtt. Ezalatt, Oishi fenekétől végigsimította a hátát, miközben gyűrte fel azt a pólót, amit pizsamafeslőként használt. Oishi éppen Eiji hasát csókolta végig majdnem az ágyéknál járt, mikor megemelkedett, és kibújt a felsőből, ám partnere kihasználta ezt és újra feljebb húzta. Kicsit elemelkedett az ágytól és újabb nyelves csók következett. Úgy tűnt átveszi az irányítást, de nem, ugyan úgy engedelmeskedett tovább, mint eddig. Felemelte megadásképpen a kezét, ő ennyit akart, de nem tiltakozott, most rajta volt a sor, h kielégítse barátját. Oishi kezdhette elölről: nyak, mellbimbó és has, de most valamivel gyorsabban, de az ágyéknál lassított. Ott folytatta, ahol az előbb abbahagyta. Innentől már aktívabban használta kezeit. Eiji csípőjét oldalról befele simította, majd utat csinálva szájának Eiji lábait finoman szétterpesztette egy kicsit, nem kellett sokat vesződni, hisz a fiú már gyakorlatilag őérte volt még itt. Szájával elszakadt a fiútól, most kezével készítette a terepet. Ujjaival felfele simította a másikat végig, a nemi szervet és a heréket felhajtva, majd nyelvével végigment ugyanezen az útvonalon, és követte a kezet felfele az ágyék mentén is. Erre Eiji is megremegett, újra izgatott lett, kívánt valami újat, de Oishi ismét a nyakánál volt, megint végignyalta, de most egészen a füléig, így Eiji kénytelen volt oldalra hajtani a fejét. Oishi nem hagyta, hogy Eiji, csak így feküdjön, hisz most jött a legjobb része a dolognak. Keze még mindig partnere nemi szervének környékén volt, a combhajlatban. Eiji megemelte a csípőjét, gyakorlatilag tálcán kínálva önmagát. Oishi tudta, partnere felkészült az egyesülésre.

• Fordulj meg – mondta halkan Oishi.

Eiji egyik keze finoman hozzáért. Arcáról leolvasható volt a beletörődés a fájdalomba, ami vár rá.

• Így könnyebb lesz – bíztatta Oishi.

Eiji megfordult és teret engedett neki, tudta, most már csak őérte megy a játék. Kezét végighúzta a fiú meztelen vállán, majd a testén. Oldalán a keze Eiji hasa alá került. Másik kezével megtámaszkodott. Végignyalta még egyszer Eiji nyakát, tudta ez az ami megnyugtatja.

.- Készülj…

Megemelte Eiji testét az ágyékánál. Eiji egyik keze maga alá gyűrte a lepedőt. Érezte Oishi nemi szerve hozzáér a bőréhez, majd megtalálja kapuját, ami behatolhat a másikba. Felnyögött a fájdalomtól, de nem tehetett semmit, Oishi kielégítette őt, most rajta van a sor. Oishi ismét lökött rajta egyet, megint mélyebbre hatolt egy kicsit és ő újra felnyögött, de most néhány könnycsepp is legördült az arcán. A következőnél már ordított volna, de Oishi teljesen benne volt már, érezte kint testén partnere herezacskóit, ami undorral töltötte el. Úgy érezte túl nagy árat fizetett a percnyi boldogságáért, újabb löketet érzett, újra felnyögött, Oishi ráfeküdt Eiji testét szorosan magához ölelte, miközben újra meglökte őt, ami megint egy fájdalmas nyögés követett, ám úgy nézett ki ez volt az utolsó, de Oishi nem akart még szétválni, mintha várna valamire. Majd lassan Eiji megkönnyebbülve érezte, h partnere távozik belőle, ám ez sem bizonyult fájdalommentesebbnek a számára. Mikor Oishi végzett, megfordította Eiji.

• Ugye nem is volt olyan vészes, drágám?

Lehajolt hozzá és egy nyelves csókkal zárta le az éjszakát. Eiji ezt megint teljesen másnak érezte, mint az előbbiek közül bármelyik is volt, érzéki volt, mint egy új kezdet, majd Oishi lefeküdt mellé. Eiji nem akarta ilyen egyszerűen lezárni. Oishi fölé hajolt, aki csak nézett rá szelíden.

• Szeretnéd még egyszer? – kérdezte.

Eiji lehajolt hozzá és megcsókolta, de nem bírta tartani a testét és félig Oishira esett. Egymásra néztek.

• Miért én? – kérdezte Eiji.

Oishi nem válaszolt.

• Mióta? – Ez volt a másik kérdés amire még válszt akart kapni.

Aludj – mondta Oishi és egy utolsó csókot adott a fiúnak, majd mindketten elaludtak.