A végzetes nap

  Valamikor a véres Szörnyháború előtt. 6 sárkány emberi alakban állt egymással szemben. 3 arany- és 3 feketesárkány volt.

Arany sárkányok ősapja: Segítenetek kell!

Feketesárkányok ősapja: Megmondtam már! Nem vagyunk hajlandóak csatlakozni ehhez a háborúhoz.

Aranysárkányok ősapja: És azok ott mit csinálnak?

   A templom belsejében néhány fekete sárkány egy tárgy körül vont védőfalat. A templom vhol a messzi hegyek hófödte csúcsai védelmében bújt meg.

Arany sárkányok ősapja: Akkor adjátok át a fényfegyvert, h megóvhassuk vele a békét!

Feketesárkányok ősapja: Szó sem lehet róla! Bárki akinek a fegyver a birtokáb kerül, az nem a békét fogja védeni vele. És most távozzatok.

Aranysárkányok ősapja: Akkor ti álljatok a mi oldalunkon a harcok során. A ti erőtökkel…

Feketesárkányok ősapja: Nem! Mi nem harcolunk veletek! Sem a küszöbön álló hábórú alatt. Sem máskor.

Aranysárkányok ősapja: Akkor nem hagyhatjuk, h ellenünk szegüljetek!

Feketesárkányok ősapja: Mi? Ezt, h érted?

Aranysárkányok ősapja: Ha nem harcoltok mellettünk, akkor teszünk róla, h ellenünk se. Pusztulnotok kell!

Feketesárkányok ősapja: Hogy? Ezt, h mered?

   De máris megjelent az aranysárkányok hadserege, lándzsákkal a kezükben, harcra készen. Ám a feketesárkányok sem tétováztak, fegyverek nélkül ˝puszta kézzel˝ indultak az aranysárkányok ellen. Sajnos hősiességük kevésnek bizonyult. Egy feketesárkányra volt, h 3-4 aranysárkány is támadt így annak hatalmas ereje legyőzetett. Egymás után hullottak el. Vérük keveredett a felolvadt hóval, majd tetemeik lepték el a völgyet. Siralmas látvány volt nézni, ahogy egyik hullik el a másik után.

   Úgy tűnt minden elveszett, de a pusztító fegyvert a feketesárkányoknak sikerült elzárni. Egyikőjüknek nagy nehezen, emberi testben, a fájdalomtól meggyötörten társai tetemei közt sikerült megszökni a halálból. Ez az egyik hegy sivatagos lábánál volt ahol összefutott egy hosszú, vörös hajú, magas szörnnyel.

Valgaav: ki vagy te?

Gaav: Én vagyok Gaav.

Valgaav: A démoni sárkánykirály?

   Gaav bólintott.

Gaav: Én vagyok az egyetlen, aki segíthet neked valgaav…

   Valgaav tehát megmenekült, de szerencsére nem csak ő úszta meg. Még a harc legelején egy kis csapat aranysárkánynak, akik kedvelték a feketesárkányokat, sikerült megszöktetni az ˝ellenség-barátok˝ közül néhányat. Egy távoli völgybe menekítették őket, ahol a szörnyháború után is e két nép boldogan élt egymás mellett.

   A jelen egyenlőre sokkal borzasztóbb volt. Mindenütt a feketesárkányok hullái voltak. Az aranysárkányok behurcolták őket a templomba, majd kint ˝kereszteket˝ helyeztek el. Ezek némelyikén lánc és egyéb, a sárkányok faja által használt mágikus jelek voltak.

   Mivel a templomban nem tudták feltörni a mágikus zárat kénytelenek voltak védőfalat emelni a templom köré és ezt záró pecsétekkel megerősíteni.