1. fejezet: Búcsú Japántól

   A halnali fényben Kai sétált a gáton elmerülve gondolataiban.

Tyson: -Kai! Kai!

  Felriadt, majd nyugodtan hátrafordult.

Tyson: -Kai!

  Most már teljesen világos volt előtte ki az, pedig reménykedett , h csak képzelődik.

Kai: „Tyson” – gondolta – „Már csak ő hiányzott.”

  De történt vmi, ami még Kai-t is meglepte. Ugyanis Tyson elesett egy hirtelen kiugró gyökérben. Mikor felállt az arca tiszta tehénürülék volt. Tyson, vele ellentétben utálta ilyenkor a betonút effajta tereptárgyait.

  Már majdnem kezdte élvezni mikor rájött, h Tyson ilyen állapotban is beszélni fog vele, neki meg végig kell hallgatnia. Ennek a tudatnak egyáltalán nem örült.

Tyson: - Kai figyelj... – Kai ekkor már reménytelennek érezte helyzetét, de egy csapat hasmenéssel küzdő galamb repült el Tyson felett és mindegyik pont rá ürített megmentve ezzel szegény fiút.

   Kai felnézett rájuk.

Kai: - Köszönöm – mondta halkan. Megfordult és elment.

   Végre elérte uticélját. A raktár tetején már várt rá Billi, a cicus.

Billi: - Miaúú – nyávogta.

Kai: - Jól van na mindjárt hozom.

   Billi hozzádörgölőzött Kai lábához, a fiú pedig leguggolt és megsimogatta, majd eltűnt a lejáratban.

   Hamarosan visszetért egy tál langyos tejjel. Billi elkezdte meginni, Kai pedig a kerítésnek dőlve figyelte.

Jin: - Hát itt vagy.

Kai: „Engem már senki sem tud békénhagyni?” kérdezte magában. – Mit akarsz? – ezt már Jintől kérdezte hangosan.

   Jin elindult felé, mintha vmi fontosat akarna mondani, de hirtelen beszakadt alatta a raktár teteje.

Jin: - Áááááááááááá.........! – üvöltötte.

   Kai odament a lyukhoz és lenézett. A sötétség miatt nem látta Jint, de nem lehetett egy épületes látvány. Én leírhatnám, h nézett ki, de akkor a szori korhatáros lenne, így csak annyit árulhatok el, h voltak fájdalmai.

Kai: - Ezt megérdemelted.

Elsétált.

   A parkban leült egy padra.

Kai: „Márcsak a nagyapám hiányzik” – gondolta magában.

   Ekkor egy tölcsér fagyi jelent meg az arca előtt.

Hito: - Fagyit?

   Felnézett. Hito volt az, a nagyapja, aki vidáman nyalogatta sajátját. Kai felállt és szembenézett vele. Nem igazán szerette, ha meglátogatta őt.

Kai: - Mit akarsz? – kérdezte Hitotól, volt egy érzése, h megint vmelyik világuralmi tervéhez kell az ő segítsége.

Hito: - Boris kérdeze, h meggondoltad-e magad – leült a padra.

Kai: - Miben? – kezdett gyanakodni.

Hito: - A fekával kapcsolatban – (feka = Fekete Dranzer – a szerk.) – Gyere ülj le mellém, unokám!

Kai: - Még mindig nem kell – válaszolta és leült a nagyapja mellé és belenyalt a fagyijába.

   Örömmel nyugtázta, h nem is volt rossz. Habár a nagyapján kívül senki sem tudta, de imádta a fagyit. Hito még azt is tudta, h a pisztáciát és a citromot szereti a legjobban. Most két gomócosat hozott unokájának, mégpedig ezt a kettőt.

Kai: - Mit akarsz tőlem TE – hangja élessé vált.

Hito: - Én semmit. De hamarosan megünnepeljük a Neo Borg és a te győzelmedet a világbajnokságon. Szeretném, ha te is eljönnél. – Kai-on enyhe hányinger lett urrá mikor Boris fősztjére, a borscs-ra gondolt(mivel szegény csak ezt az egyet tudta főzni). Hito persze azonnal észrevette – Most nem ő fog főzni – nyugtatta meg. – Most buli lesz és hozatjuk a kaját.

Kai: - Meggondolom.

Hito: - Rendben.

Elment és Kai egyedül maradt a fagyival.

     2.fejezet: A buli

   Sikerült rávennie magát, h elmenjen, bár pontosan az történt amire számított. Mikor belépett Boris üdvözölte:

Boris: - Üdvözöllek ifjú Kai. Gyere be.

   Kai miután sikeresen megszabadult Boris nyaggatásától körbenézett. Egyedül Iant nem látta, pedig ő ilyenkor mindig az ételes aztalnál szokta hevesen szájnyílásába rakni az ennivalót. Örömmel nyugtázta, h Tala megtartotta józansági szokását, mert így talált magának beszélgetőpartnert. Odament hozzá.

Kai: - Szia – üdvözölte a vörös hajkoronájú fiatalembert, aki kb. 1 évvel volt nála idősebb (pontosabban csak 3 hónappal, 1 héttel, 5 nappal, 18 órácal és 34 perccel, de ez most nem fontos.).

Tala: - Szia Kai – köszönt neki a vörös hajkoronát viselő férfi, akit nevezzünk mostantól az egyszerűség kedvéért a nevén, vagyis Talának, akin látszott, h örül, h végre van vki akivel beszélhet.

Kai: - Ian hol van?

   Ez a kérdés már sorok és mondatok óta foglalkoztatta.

Tala: - Végre sikerült megnevelni ilyen téren.

Kai: - Hogyan?

   A legutúbbi „buli” óta nem hitte, h ez vkinek sikerülhet.

Tala: - Bezártuk az egyik alsó pincébe - mosolygott.

Kai: - Nem hiszem, h ez sokáig tartana – hervasztotta le Tala mosolyát.

Tala: - Milyen volt Japán?

Kai: - Ne is kérdezd –  -_-

Tala: - Ennyire rossz volt?

Kai: - Igen.

Tala: - Tyson?

   Tala kezdet aggódni, h barátja gyógyíthatatlan lelki sérüléseket szenvedett.

Kai: - Meg a bátyja.

Tala: - Sajnállak.

   Látszott rajta, h komolyan gondolja hiszen Kai volt az egyetlen, akivel mindig tudott beszélni. Különben is ezt a csapást senkinek sem kívánta, még ellenségeinek sem, nemhogy Kai-nak.

   Hirtelen berontott Ian és nekiesett a kajásasztalnak. A társaságon először a döbbenet lett úrrá, majd miután látták, hogyan étkezik, ezt felváltotta az enyhe hányinger. Ian nem örülhetett sokáig a lakomának, mert jöttek Boris emberei az elektrosokolókkal és pirtóst csináltak belőle. Majd, hogy biztos ne mozodjon teletömték altatóval és  5 kényszerzubbonyt adtak rá (ez csak addig tartott amíg fel nem ébredt). Miután kivonszolták szegényt megszólalt Boris.

Boris: -Elnézést ezért a kis incidensért.

   Szemüvege alól gyilkos pillantást küldött Tala felé jelezve, hogy az ötlete nem volt túl hatásos.

Kai: - A módszered ezek szerint nem volt túl hatásos.

Tala: - De legalább volt valami izgalmas a bulin.

Hito: - Ez igaz.

   A fiúk gyorsan megfordultak. Hito állt mögöttük.

Hito: - Gyertek velem.

   A fiúk követték.

     3. fejezet: A megbeszélés

   Az irodában már ott volt Bryan és Spencer. Ian a fent említett okok miatt hiányzott. Boris az ablaknál állt abban a hülye világítós szemüvegében, amit annyira szeretett.

Hito: -Üljetek le.

   Hito beállt az asztal mögé, Boris pedig mögé, de nem azért mert bármelyikük is szerette volna ezt a felállást. Ellenben szerették betartani az effajta történetek gonosz bejelentéseinek szabályait. Már az is zavarta őket, hogy a fiúk ültek nem pedig álltak mint rendesen. Most azzal nyugtatták magukat, hogy őket ünnepli ez a kis party. Mindenki Hitora figyelt.

Hito: - Újabb bestiákat fedeztünk fel és a ti feladatotok lesz megszerezni őket.

   A társaságon úrrá lett a „Nee, már megint” arckifejezés, de Hito rendületlenül folytatta.

Hito: - Boris átadja nektek a további adatokat és a tervet.

   Tala felállt. Ezt persze Boris azonnal észrevette, mert olyan klassz szemüvege volt, hogy azt is meglátta, ha valaki feláll a megbeszélés közepén, az első sorból és elsétál.

Boris: - Hova mész?

Tala: - Vissza a nagyterembe.

Boris: - De...

   Sajna nem folytathatta, mert már az egész csapat a kijárati ajtónál volt.

Kai: - Már megszereztük az összes bestiát, nem emlékszel?

   Mindenki kiment csak Boris és Hito maradtak. Hito elindult kifelé.

Hito: - Nem jössz?

Boris: - Hova?

Hito: - Hát bulizni.

     4.fejezet: Záró rész

   A party szépen csöndesen folyt tovább. Kai most egyedül volt, mert Tala nagy szükségét érezte annak, hogy meglátogassa az illemhelyiséget (másnéven: WC; klotyó; slozi – a szerk.) és már jó ideje elvolt. Így volt ideje Kai-nak, hogy megint megvizsgálhassa a társaságot. Hirtelen megállapította végülis nem is rossz itt, csak Ian disznólkodását hiányolta.

   Fogott egy jó nagy tálat és telepakolta mindenfélével, de vigyázott, hogy ne legyen benne semmi olyan ami gyomorrontást okozhat. Levitte Iannak. Letette a cella elé, majd kinyitotta az ajtaját. Ian egyenesen rárontott a kajára.

Tala: Sejtettem, hogy itt találak. Még nem is mondtam...

Kai: - Mit?

Tala: - Hogy üdv itthon.

   Tala elment.

Kai: -Itthon...    igen...   itthon vagyok.

   Kai maga mögött hagyta Iant és Talával felmentek.

   Kai ezekután csak egyszer ment vissza Japánba, hogy elhozza onnan Billit. Ő és a Neo Borg csapata még hosszú éveken keresztül megőrizte világbajnoki címét.

   Tyson és a töbiek nyugodtan éltek tovább. Kai-t ezután csak a TV-ben látták.