Az orvos elment. Ryonak könnybe lábadt a szeme. Trey ököllel blevágott a falba. Mindenki felkapta a fejét.

Trey: - Ebből elég! Meg kell keresnünk Haot!

Yoh: - De..

Ryo: - Treynek igaza van Yoh. Nem várhatunk addig amíg mindannyiunkkal végez.

Yoh: - Nem, de..

Trey: - Itt már nincs semmiféle de Yoh.

Ryo: - Együtt legyőzhetjük.

Yoh: - Remélem, de akkor sem rohanhatunk fejjel a falnak.

Trey: - Akko maradj, ha félsz.

   Ryo és Trey otthagyták. Visszament a szállodai szobájába. Amidamaruval az egyik ablak melett ülve várta, h megérkezzen Hao. De nem jött. Szinte biztos volt benne, érezte, h most ő fog következni... Már vagy egy órája várt és Treyék még mindig nem jöttek vissza.Ekkor bevillant neki, h lehet, h ők vannak bajban. Villámgyorsan elkezdte keresni őket. A várostól nem messze találta meg őket.

   Haoval szemben feküdtek egy-egy vértócsa közepén. A helyzet teljesen világos volt Yoh számára: elkésett és Hao végzett velük is. Az érzései leírhatatlanok voltak. A döbbenetet legelőször a gyász váltotta fel. Hao mosolyogva nézte végig, ahogy Yoh szemében a kétségbeesést lassan felváltotta a gyűlölet, majd nekirontott Amidamaruval.

Yoh: - MOST MEGHALSZ!!!

   Hao önelégült vigyorral tért ki ill. hárította dühödt támadásait.

Hao: - mi van Yoh? Meggyengültél a legutóbbi csatánk óta, vagy csak a barátaid nélkül már nem is vagy erős?

   Yoh meg sem hallotta a sértést. Már nem létezett számára semmi csak a tudat, h megölje Haot. Már Amidamaru sem volt a társa a harcban, miután belement kardjába, Yoh már csak a kard részét, mint eszközt látta benne. A bánat és a fájdalom teljesen felemésztette lelkét.

   Megint támadott, de ezúttal Hao nemcsak kitért előle, hanem hasba is szúrta. Yoh vért köpött, de nem folalkozott vele, meg sem érezte a fájdajmat. Yohn hamarosan megjelentek a fáradság első jelei: a támadásai közt szünetek bontakoztak ki és erőtlenebbek is voltak. Megállt egy kicsit, h pihenjen, ekkor támadott Hao. A Tűz szelleme karddá változott és belefúródott hátulról Yoh vállába, aki most érzett a harc során először fájdalmat.

Yoh: - Ááá!

   Hao egy elegáns mozdulattal elékerült és belevágott a mellkasába. Yoh a döbbenettől fehér arccal rogyott térdfe, majd terült el a földön. Hao szellem visszaváltozott.

Hao: - Ezzel vége a Sámán Viadalnak.

   Elindult a város fel, h beteljesítse terveit. Mögötte a holttestek porrá égtek, hamvaikat a szél szél felkapta és messzire vitte. A város határán már ott várta Opachu.